Létra a csillagokba

Az élete átlagos, semmilyen, fehér asztali lámpaként indult és sok-sok éven keresztül szolgált engem. Fénnyel borította be az íróasztalomat akkor is, amikor valamelyik este festegettem. Amit elterveztem nem sikerült és ez felmérgesített, plusz az is, hogy pazarlásnak tartottam, hogy maradt egy csomó kék festék kinyomva a palettámra. Ekkor történt, hogy szétnéztem, mi az, amit befesthetnék. A lámpára néztem és megszületett a terv. Aznap este csak a búrát pingáltam ki, de már az is nagyon tetszett, és végül boldogan feküdtem le. Vagy már másnap vagy pár nappal később viszont zavarni kezdett, hogy olyan félkész, így újra elővettem a festéket, ecsetet és nekiláttam, hogy befejezzem. Nos ez lett belőle:

Üdv, Honey*