Bűn ölelt körbe,
Görbe-gömbbe
Zárta a lelkem,
És nagyon féltem!
Őrölni kezdett ez a furcsa világ,
Vártam, hogy torkom végre majd kiált
De nem jött ki hang,
Csak féltem-féltem,
Agyamba pörögtek a silány képek.
Fájt már az érzés, szívnek a vérzés,
És akkor eljött a sötét kivégzés.
Szürkés-zöld hályog a szememre terült,
Mi sok-sok csillag a fejembe repült,
Ezernyi tűszúrás érzésbe került.
Én azt hittem: onnan mindenki merül.
De!... jöttek a fanfárok, harsogva, szépen,
A Nap feltündökölt az égen.
Néztem, csak néztem, fekete szívvel,
De szememben már igazi tűzzel,
Mert Ő tükröződött benne,
Elsöprő, sok-sok szerettetel.
Kézen fogott, s fehérre mosott,
Atyai módon rámmosolygott.
Intett és óvott, hívott és szólott,
Okos igével magához húzott.
Eltűnt a rács, mi körülzárt régen,
Így lett a világ teljes végre,
Mert megmutatta Ő, nekem,
Igazán bízni, mit jelent.
Fekete szívvel jöttem a Földre,
De Szabadítóm megtisztított,
S fehér lélekkel járhatok akkor,
Ha szent keze terelhet utamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése