Pár hónappal ezelőtt meggyőződéssel írtam, hogy milyen jó ötlet volt, hogy a három (életmód, novellás, SK) blogomat összeszerkesztettem és most már csak egy felületet kell kezelnem. Ez utóbbi indok miatt még mindig így gondolom. Ellenben azt, aki SK területen mozog, lehet, hogy nem érdekli a versem, vagy az aktuális körömlakkom. Az a férfiolvasóm, akinek tetszettek a mély novelláim, értetlenül áll az előtt, hogy megosztok amolyan gondolatfoszlányokat... Valójában mit közvetítek, mit akarok mondani? Jó az, hogy elmondom vagy nem érdekel senkit, úgyis tele van az Internet hasonló semmitmondóságokkal?
Végül arra jutottam, hogy nem szeretnék változtatni. Általában a bloggerek nagytöbbsége úgy van a blogjával, hogy elsősorban maga miatt írja, bár örül minden látogatónak, visszajelzésnek, kommentárnak. Így aztán két irányba működő folyamat ez. Írjuk önmagunknak és írjuk másoknak.
Ezen gondolatmenetet folytatva: én, én vagyok a kedvenc helyeimmel, a novelláimmal, az elmélkedéseimmel, a hallgatott zenéimmel együtt. Nem gondolom, hogy minden vackot megosztok, igyekszek szelektálni, de egy apró, szinte semmiségnek tűnő ötlet is lehet annyira szívetmelengető, lehet ugyanannyira csodaként megélni, mint egy jól megírt novellát. A másik, hogy sose lehet tudni, a másik képernyő előtt ülőnek éppen mi ad pluszt az életéhez. Jómagam is szeretem a szép és mély mondanivalójú írásokat, ugyanakkor vannak napok, amikor inkább nézelődök egy egyszerűbb beauty blogon. Szívesen kutatok DIY projektek között és időzök el egy-egy receptet olvasva.
Végül... nem szeretnék kifogásokat, mentségeket keresni. Ti vagytok az olvasóim, ti mondjátok meg a véleményeteket! Érdekel, mert azáltal fejlődhetek. Keresem a hangomat, keresem a stílust és hiszem, hogy meg fogom találni azt, ami nekem is és nektek is tetszeni fog!
Üdv, Honey*
Melyik az én utam? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése