Most azonban valami tényleg van bennem, mert kínszenvedés nyelni, szóval mandulagyulladás féle lehet, ahogy ezt hatalmas szakértelemmel megállapítottuk itthon. :) A jobb oldali nyirokcsomó számomra kitapinthatóan meg van duzzadva, köhögök, folyik az orrom stb. Lázam azonban most sincsen és nem érzem annyira hullának magamat, hogy betegség miatt ne menjek ide vagy oda. Lehet, hogy most már bűntudatom van, hogy annak idején lógtam emiatt a suliból, amikor nem is voltam igazán beteg, most meg, amikor tényleg az vagyok, akkor meg elmegyek. Bár lehet az is, hogy szívesebben részt veszek egy másfél órás olaszon (ami érdekel!), mint 6-7 olyan órán, ami nem annyira.
Most, amikor tényleg beteg vagyok, hős akarok lenni, hogy ennek ellenére én bírom, megyek, csinálom! Főleg azért is nehéz ezt megállni, mert a láz hiánya miatt nem is érzem magamat igazi betegnek, és ezért nem is feltétlenül köt ágyhoz. Azonban mi is a betegség??? A legyengült, elfáradt szervezet megtámadója és legyőzője. A kulcsszavakat kiemeltem. Szóval igazán hős akkor vagyok, ha most képes vagyok lepihenni. Legalább egy napra és közben bízni benne, hogy annyi elég lesz, hogy utána újult erővel és gyógyulva menjek dolgozni.
Minderre az világított rá, hogy egy baráti találkozóra kérték, hogy ne menjek el betegen, hiszen nem akarnak tőlem semmit elkapni. Ez gondolkoztatott el azon, hogy többet ártok az embereknek azzal, ha ilyenkor köztük vagyok, mint akkor, ha nem.
Szóval betegen felelősek vagyunk önmagunkért és másokért is!
Neten keresztül nem fertőzök! :D
Üdv, Honey*
 |
| Annak, aki beteg: JOBBULÁST! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése