Szemei résnyire szűkültek, az alig pár óra alvástól soha nem érzett fáradtság telepedett rá. Nagyokat pislogott, néha hosszabb másodpercekig hagyva, hogy szemhéja megpihenjen. Tudta, hogy ki kell bírnia a napot, vagyis valahonnan kávét kell szereznie sürgősen. Alig várta, hogy leszálljon a buszról. Az első útja egy kis kávézóhoz vitt, de az be volt zárva. Belül kissé fortyogva, de még a reménykedők nyugalmával indult tovább. Betért egy pékségbe, azt gondolván, hogy van ott kávéautómata. Csalódottan fordult ki, nem volt. Haragudott, mérgelődött magában, dühének szintje nőttön-nőtt. Elindult a suliba, mely egybe volt a kollégiummal, bízván, hogy az ottani automata majd kielégíti a kávé utáni vágyát. Belépett az épületbe, majd meglátta a gépet, rajta a csalogató illusztrációval. Lelki szemeivel látta maga előtt, ahogy belekortyol a forró ébresztőitalba. Már az aprót készítte lázasan, amikor jobban megnézte az előfelületet. Akkor pillantotta meg a nagy feliratot, miszertint: AZ AUTOMATA NEM ÜZEMEL!!! A lányban ekkor felrobbant a kis ideggolyó, ami addig duzzadt. Ekkor sétált arra egy fiú, hanyagul tartva kezében a bögréjét, melyben ott illatozott az aromás fekete. A lánynak azonnal működésbe lépett a szaglószerve, majd ösztöneitől vezérelve, mint egy vadászmacska nesztelenül a fiú mögé lépett. Az nyúlt volna a kilincsért, de abban a pillanatban a lány hátulról ráugrott a hátára, s csak ennyit mondott gyilkos hangon:
- Kávét vagy életet!
A fiúban meghűlt a vér a meglepetéstől és a lány eszelős tekintetétől. Úgy érezte, hogy támadója komolyan gondolja azt, amit mond.
- Odaadom a kávét, sőt főzök még, csak szállj le rólam!
A lány vicsorított, melytől igazán félelmetes lett. Egy pillanatra, mintha ő maga lenne a fáradtság szörnyetege: a haja kócosan meredt mindenfelé, álmos szemei duzzadtan, pirosan ijeszgették azt, aki látta, ruhái hanyagul lógtak rajta, mintha még alvás közben öltözött volna fel. Amikor a kezébe kapta a bögrét, kisimult az arca, amikor belekortyolt, elrendeződtek a tincsei, megtelt élettel a tekintete, ruhái összhangot alkottak. A fiú meglepődten nézte, hogy ez az őrült, valójában egy szép lány. A bögréből felszálló pára mögül rámosolygott egy tünemény, aki csak annyit mondott bájosan:
- Bocsi! Ölni tudtam volna egy kávéért!
A fiú pedig elhitte, úgyhogy inkább magával hívta, és lefőzött még egy adagot.
JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!
2014. december 12., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon tetszett ez a kis szösszenet. :) Mintha csak magamat látnám :D
VálaszTörlésEz egy vicces történet. Kivéve nekem, mert az első gondolatom tőle, rögtön az volt, hogy hű de nagyon beteg. Elégé pszichopata kategóriát súrol. :D Ezt egy ilyen anime vagy valamilyen tini rajzfilmként tudom csak elképzelni.
VálaszTörlésÉs igen, csak a lányok ilyenek, hogy rosszul vannak ha nem kávézhatnak. (tapasztaltam már)
Pedig nincs is akkora hatása, mint amennyit képzelnek neki.
De finom!!!
VálaszTörlésTényleg a vicces és az őrült határán van, de ilyen is kell néha :)