JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2013. január 20., vasárnap

Liliomillat

A lány a tükör előtt állt. Mélázva figyelte önmagát. Mit vegyen alulra a zöld, csipkés fölsőhöz?…
A fehér bugyi kacéran feszült sima szeméremdombján. A szemét festette. Spirállal meghosszabbította pilláit, fekete szemceruzával hangsúlyozta csillogó tekintetét, szemhéján aranyport satírozott szét. Elégedett volt a végeredménnyel.
Föltűzte a haját. Hosszú, csilingelős függőt akasztott a fülébe. Időközben egy világosszürke, fényes farmer mellett döntött. Teljesen fel volt öltözve. Már csak egy dolog hiányzott. A parfüm.
Csinos, keskeny üvegben aranyszínű folyadék gyöngyözött. Liliomillat.
Pár csöpp a hajára, egy spricc a kulcscsontjára. Beleszippantott a légbe, élvezettel sóhajtott, majd kiment a szobából.

Várta az elismerő pillantásokat. Tetszeni akart a Férfinak. De az elfoglalt volt, nem figyelt rá.
A lány már belenyugodott, hogy nem szeretik viszont. Elfogadta.

A víz forrón zubogott testére. A zuhanyfülke átlátszó falát fehérre festette a pára. Érezte a nyakából felillanó liliomillatot.
„Ő mért nem bódult el tőle? Mért nem szeret? Mért nem tetszek neki?” – mélázott és a parfümre gondolt. Elfecsérelt illat, célt nem ért, a Férfi szíve másé…
Narancsos trikóban és békás pizsamanaciban bújt be a paplan alá.
Kimerült volt. Elfáradt már a szerelem hajkurászásában. Csüggedten ejtette le fejét puha párnájára és a plüssbocijára nézett, majd lehunyta szemét.
Nem akart semmire sem gondolni, amikor megszólalt a játék:
-De jó illatod van…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése