Már megint utolsó lettem a szavalóversenyen… Nagyon kibuktam, mert igazságtalannak tartottam a zsűri döntését. Mire hazaértünk, már ömlöttek a könnyeim. Részben a fáradságtól, részben a kudarctól. Belehuppantam a székbe, s a könnyeim még mindig potyogtak.
Kisöcsim épp a konyhafiókot rámolta ki. Megfogott egy narancssárga, műanyag szűrőedényt odajött hozzám és a fejemre tette.
- Megkoronázott. – gondoltam, mosolyogva, szeretettel és már sokkal jobban éreztem magamat. Tudtam, a családom szeret! Nekik nem számít, hogy utolsó lettem. (Az edény pedig ottmaradt a fejemen.)
JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése