JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2013. január 21., hétfő

Tükör és újjászületés

Undorral néztek a tükörbe. Ez az az arc, ez az az ember, hát ez vagyok én! Még mindig csak ez… Beleesek újra és újra ugyanabba a hibákba, elkövetem megint a régi bűneim, végigjárom századjára is a jól ismert kálváriám útját.

Ez az arc! Ez a test! Ez! Nem változik! Nem tanul! El van ez átkozva!!! – üvöltenek bennem az indulatok.
- Igen te! – ordítok rá a tükörképemre. – Mi van!? Mit bámulsz? Tudod, legszívesebben összezúznám a képedet, hogy aztán soha többé ne lássalak. Fúj, hányok, ha rádnézek!
A kezem ökölbe szorul, elönti agyamat az ideg, és tiszta erőből belecsapok az üvegbe.
Reccsenés… könnyedén végigszaladó törésvonalak… és vér.
Piros, mint a körömlakkom. Vörös, mint a szenvedély. Folyik. Szépen csordogál. Most jó. Megnyugtató a fizikai káosz, amit a szétrombolt fürdőszoba ad. Ülök a csempén, némán sírok, észre sem veszem. Tompul az agyam, már nem gondolkozik, nem érez… aludni akar, megpihenni, álmodni egy jobbról, egy újról, egy százszorta szebbről.

***

Két napig be volt kötözve a kezem, és a tükröt sem cseréltem ki. Minden percben emlékeztettek bűnös mivoltomra. Kínoztam magam. Megérdemeltem.
Unatkoztam. A neten nézelődtem SK ötletek után. Gondoltam, valami alkotás majd megnyugtat. Megakadt a szemem egy discogömbön. A lány a képeken szétvagdosott CD darabkákat ragasztott egy hungarocell gömbre. „Ez nekem is menne. Sőt a tükör kiváló alapanyag lenne hozzá.”

Másnap megvettem a többi kelléket egy közeli hobbiboltba, majd zárt ajtók mögé bújva, alkotni kezdtem. Ahogy kihúztam az első tükördarabkát, mintha a szívemből vettem volna ki egy szilánkot, és így tovább. Elmerültem, megkönnyebbültem, kezdtem megbékélni magammal, megbocsájtani, hisz nem élhetek örökké önmagam kínzásában.
Ránéztem az elkészült műre. Csillogott. A tükör újjászületett. Képes voltam új funkciót adni valaminek, ami a közhiedelem szerint el van átkozva. Vajon Valaki engem is újraformál?
A szikrázó üvegdarabok fénylő villanással feleltek: „Isten képes rá. Higgy benne!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése