Táncolnak, perdülnek-fordulnak. Mi észre sem vesszük. Pedig nekik ez az élet! Egyetlen tánc. Elszakadás, egy gyászkeringő a szélben, majd a sáros betonon örök nyugvást lelnek a kíméletlen cipőtalpak alatt.
Fel akarják hívni a figyelmünket: Ne rohanjunk, álljunk meg néha figyelni a levelek táncát, vagy siettünkben legalább mosolyogjunk rájuk. Hisz olyan szépek!
El akarják mondani, azt üzenik: Lásd meg a táncot, néha pördülj egyet, hogy mindenhonnan lásd a világot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése