A kagyló alakú tartó felé egy erős férfikéz nyúlt. Ujjaival lágyan körbefogta a lila, levendula illatú, ovális szappant, és a tenyerébe rejtette.
A kád fölött gőz homálylott. A felszín lágyan fodrozódott az elmosódó mozdulatok nyomán. A kéz beleolvadt a vízbe, mely elnyelte a szappannal együtt. A síkossá vált formát kiemelte a kéz és a lány nyakához emelte.
A bronzbarna bőrhöz hozzáért a lila szappan. A férfikéz lassan simította végig vele a lány hátát. A gerinc mentén csúszott lefelé, majd ismét föl. A lapockákon siklott, s a vállgödrökbe is juttatott habjából.
A szappan kicsusszant a férfi kezéből, csobbanva bukott a víz alá. Senki nem nyúlt utána, csönd volt, csak a hullámok lágy nesze hallatszott.
A férfi vizet merített kezébe, majd a szeretett testre csorgatta. Az hegyi patakocskaként folydogált végig a hát felszínén, visszajutva saját közegébe.
A lány teste megremegett az érintéstől. A mozdulatban, a bőrfelületek találkozásában benne volt a törődés, a vágy, a szerelem.
A férfi a lányt akarta, a lány a szerelmet.
A két test eggyé vált a vízzel. Beleolvadtak a szappan tisztító illatába. A pára elmosta vonalaikat.
JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!
2013. január 20., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése