A NŐ

Egyedül van. Ráérősen zuhanyzik, lassú mozdulatokkal szappanozza testét. Elmélázva csorgatja magára a forró vizet.

Elegánsan érinti kezét a csaphoz, kecsesen csavarja el a rézkart.

A törölközőért nyúl. Minden idegszálával koncentrál a mozdulatra. Meg van tervezve az utolsó pillanatig. Minden. Mintha egy macska lenne. Gerinccsigolyái egyenletes távolba húzódnak egymástól.

Maga köré tekeri a fürdőlepedőt és lágyan dörgölni kezdi a nyakát, a vállait, a melleit gondos odafigyeléssel.

Lábát emeli és puhán helyezi a kád szélére. Lebegésszerűen ráhajol, hogy felitassa a vízcseppeket formás lábfejéről.

Kilép a szőnyegre. Válla fölött hátrapillant, elbűvölő mosolyt küld a tükörképének.

Minden olyan, mintha több száz fős közönség előtt játszana. A darab tökéletes. A megtervezés zseniális, a kivitelezés elbűvölő.

Leheletfinom csipkehálóingben, szaténpárnán hajtja álomra fejét. Egyedül.

Az alakításában semmi kivetnivaló nincsen. Mégis mit ér, ha nem tapsol neki senki?

***

Loccsan a víz. A hatalmas hab mögül kacagva bukkan fel egy arc. Belefúj a fehérségbe és a puha pamacsok a Férfi hajában kötnek ki.

- Megállj csak! – vigyorog a támadójára és a markába vesz a könnyed buborékhalomból. A Nő még időben bemenekül a víz alá.

Játszanak. Nevetnek. Bolondoznak.

Alig akarják abbahagyni, de hát ki hűl a víz, menni kell. A Férfi lekapja a törölközőt a fogasról, majd kiugrik a kádból. Onnan nyúl vissza, hogy kisegítse a Nőt. Odaadással kezdi törölni a szeretett testet.

A Nő egy világoskék franciaalsóban és halványsárga topban ugrándozik be a hálószobába. Jókedvűen forog, táncol.

A Férfi nevet és tapsol. Őszintén, szívből jövően.

A Nő bemászik mellé az ágyba és meleg csókot lehel szerelmese ajkára.

Hová tűnt a régi díva? Talán Ő, a Férfi nem érdemelne premier alakítást? Pedig mennyit gyakorolta. Most mégis elfelejtette a szerepét?

Ki bánja!? Hisz megtapsolták.