Elsőként a tiramisuba kanalaztam bele, és eszembe jutott a családom. A csokikrém sokágú indaként kígyózott a vaníliaszín között, ők alkotják a gyökeret, ahonnan indultam. A barna és a vanília keveredésének különböző árnyalata, a sokszínű, változatos társaság, mely – mint a csoki és a krém – együtt alkotják a tökéletes tiramisu ízt, a család egységét. Ez a kedvenc süteményem is, mely csak úgy igazi, ha anyu készíti. Lágyszínű hála és csokoládé-édes szeretet melegítette a szívemet.
A joghurt-erdei gyümölcsös volt a következő gombóc. A barátok olyanok, mint az erdőben megbúvó gyümölcsök. Sokszínűek, de mindannyian édesek. Különböző helyeken fordulnak elő, de mindegyiket oly jó megtalálni, mint ízes bogyóra lelni az erdőben. Energiát adnak, mint a vitaminokban gazdag gyümölcs és mindig jókedvre derítenek, akárcsak egy pirosan mosolygó szamóca. Szép emlékként felidéztem, ahogy egyik barátnőmmel szedtük a szedret, csupa maszatok voltunk mind a ketten és a sebes munka közben átbeszélgettük életünk nagy dolgait, valamint néha-néha szánkba is csempésztünk az édes-kesernyés gyümölcsből. Egy másik barátnőmmel pedig ültünk a budai lakás asztala mellett és fáradtan kanalaztuk a házi joghurtot, melyet lilára festett a szintén házi készítésű szederlekvár. A barátok gyümölcsök, melyek megédesítik az életet. A joghurt pedig a minket összekötő, tejfehér boldogság.
Hmmm… málnás-sajttorta, első gondolatom Terény volt. Hogy miért? Sokan kérdezik kíváncsian, főleg az itteniek, hogy finom-e. Őszinte szívvel mindenkinek ajánlom, s ebből máris kellemes beszélgetés alakul, mely alatt jobban megismerhetem kicsiny falum lakóit. A kétféle szín keveredése – málnarózsaszín és sajtkrémszín – eszembe juttatja a Terényben élő kétnemzetiségű lakosságot. Szlovák és magyar, katolikus és evangélikus, málna és sajttorta… különbözőek, de együtt egészet képeznek, mint a málnás-sajttorta üdítő ízvilága. A kis sajtdarabkák olvadnak a számban, mint ahogy az emlékek oldódnak szívemben, melyek e vidékhez kötnek. Bár már tíz éves voltam, mikor ideköltöztünk, mégis ez az igazi otthonom. Itt játszottam az alacsony forgalmú utcákon, itt élvezhettem a természet mindig megújító csodáit, itt tapasztalhattam a kedves emberek összefogó erejének eredményeit… Még egy kanál a málnás-sajttortából, egy kis málna – a terényi nyárnak, egy kis sajtdarabka – a terényi emlékeimnek, egy kis torta – a terényi embereknek, és mindezek tökéletes egysége – Terény, az én szívem közepe.
Izgatott kíváncsisággal merítem kanalamat a citromgombócba. Édes, savanyú, kicsikét keserű és teli van citromhéjdarabkákkal. Hazámat juttatja eszembe. Itt az élet néha oly édes, néha savanyú, de szeretem. Ahogy a citromfagylalt üdítően hat rám mindig, úgy Hazám, Magyarország is csupa felpezsdítő élmény. Ezerszínű kulturális, ifjúsági, gasztronómiai, zenei fesztivál, kiállítás, program jellemzi országunkat az év minden napján. Tájaink gyönyörűek, természeti és egyéb kincseink értékei felbecsülhetetlenek. A citromfagyi teli van sárga héjdarabkákkal, s ettől lesz olyan izgalmas íze. Országunk is teli van emberekkel, melytől lesz olyan magával ragadó a Kárpát medence gyöngye, kicsiny hazánk. Minden ember más kalandot mesél, messziről jön, más vidékről, de egy nyelvet beszélünk, őrizzük közös értékeinket, nyitott szívvel, szeretettel tudunk fordulni egymás felé. Ettől édes-könnyed a citromfagyi, melynek ugyan van némi kesernyés-savanykás más íze is, de így kerek, mint ahogy az élet is itthon, Magyarországon.
A következő gombócnak már a színe is megdobogtatja a szívemet. Piros, mint a szerelem és eperízű. A nyár, a szerelem, az édes férfi, amint visszamosolyog az eperszemekből. Felidéződik a gyermekkori szerelem. Álmodozás arról, hogy azzal a szemüveges, jólfésült fiúval, az osztálytársammal egyszer együtt leszünk hetesek és majd szünetben a pad alatt fogunk csókolózni. Sosem történt meg, de nem csüggedtem. Szerelmes voltam én mindig, hol ebbe, hol abba, hol rózsaszín szemüveg volt rajtam, hol mélyből törő szeretet-szerelem volt. Általában minden életszakaszban volt egy ideálom, aki kitöltötte álmaimat, de volt olyan is, mikor csupán az életbe voltam szerelmes és ez boldoggá tett, mint ahogyan az eperfagyi is teszi.
Az utolsó gombóc milkás volt. Barna és fehér keveredett össze benne, mint ahogyan Budapesten is oly sok az ellentét, a keveredés. Fővárosunk, az én második otthonom. Ott születtem, s most, ha kilépek Terényből, odavisz utam. Akkor is hazamegyek, mert szeretem a kétszínű-sokszínű várost is. Megvan neki a pozitív és negatív oldala, de a rossz is lehet jó, meg a jó is lehet rossz, így együtt kell élvezni, mint ahogyan a csoki barna és fehér változatát. Szeretem például, ha esik az eső és nem bánom, ha bőrig ázok, ha közben a Lánchídon sétálhatok. Lehet szmog és légszennyezettség a Ferenciek terén, ha csodálhatom a magasba törő csodálatos épületeket és az Erzsébet-híd könnyed ívét. Nem bánom a hetedik kerület mocskát, ha ott van a kedvenc kocsmám. A sötét után mindig fény jön, a fekete után fehér, Budapest kétpólusú léte együtt is szép.
Már az elején elfogyott a tetejéről a tejszínhab, de a végére hagytam még egy kiskanálnyit, melyet gondosan őriztem a kehely szélén. A fehér, könnyed hab összefogta a hatszínű-ízű gombócot, mint ahogyan a boldogság bárányfelhője megkoronázza a családom, a barátok, Terény, Magyarország, a szerelem és Budapest iránti kötődésemet és szeretetemet.
Húsz év alatt mennyi csodát adott ez a hat dolog, így életem tányérja szélén mindig vigyázni fogok a tejszínhabos boldogságomra, hogy húsz év múlva újabb hat gombóc mellett merengjek elégedetten, Isten áldását élvezve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése